Gáti Kornél az ország legnagyobb kiadójának az Axel/Springer Mo-nak és az Europress fotóügynökségnek a fotóriportere. Szinte az összes belföldi napilapban és magazinban jelentek már meg képei, külföldre is dolgozik. Pályáját rendező-operatőrként kezdte, televízióknak dolgozott, valamint filmeket készített belföldre és külföldre egyaránt. Mi most a fotózásról kérdeztük. BCS: Tudom, hogy mindenkitől azt kérdezik először, hogy miként kezdődött, ezért ezt későbbre tartogatom, inkább kezdjük azzal, hogy ebben az évben hova tűntek a lányok? GK: Jól látod, ebben az évben kevesebb figyelmet fordítottam a modellfotózásra, egy jó sorozatot csináltam Gubik Ágiról (színésznő, a 2008-as Magyar Filmszemle legjobb női színésze- a szerk.), és egy aktsorozatot év elején, ezek mellett fotózgattam ugyan, de komolyabban mással foglalkoztam. BCS: Az év eleji sorozatra mondta Horváth János művészettörténész, hogy végre nem egy szokványos akt sorozat… GK: Igen egy kiállításon mutattam be a sorozat 3 darabját egy képre komponálva, és jól esett a pozitív kritika tőle is és a közönségtől is, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy mostanában túl sokat fogok modellekkel foglalkozni, de azért nem teljesen adom fel a dolgot, amiben látok fantáziát azokat elvállalom. BCS: Túl sok lett a fotós, akik talán nem is azok… GK: Igen jól látod, felhígult a szakma, sokan várták, hogy ez a dolog letisztul, de sajnos én nem látom még a végét. Bárki vehet egy jobb gépet magának, bárki kiadhatja magát fotósnak, és ha előbb- utóbb kiderül, hogy mégsem az akkor is ezren jönnek utána. Ráadásul vannak olyan amatőrök akik megtanulnak technikailag helyesen fotózni és világítani, de semmilyen asszociációs készségük, vagy egyéni látásmódjuk nincsen, mégis osztják az észt különböző fórumokon és sokan bedőlnek nekik. BCS: Tehát az éles kép még nem fotó. GK: Nagyon nem. A fotózás nem technikai dolog. Egy fotó nem attól jó, hogy éles, hogy helyesen van exponálva, hanem nagyon sok más dolog is közrejátszik. Én is ismerek olyan embert aki szépen megkomponált, látványos aktképeket csinál, mindegyik gyönyörűen be van világítva, ahogy a nagykönyvben meg van írva. De egyforma mind. Évek óta ezt csinálja, nem tud megújulni, de folyamatosan kritizál több fórumon. Legutóbb egy zseniális képet ’húzott le’ - amelynek nagyon jó hangulata volt- mondvacsinált indokkal, de azt lehetett érezni, hogy tulajdonképpen nem ’érti’ a képet, mert az nem úgy volt megkomponálva ahogy a tankönyvben le van írva. Egy jó fotós, szobrász vagy festő… belülről jövő indíttatásból meg akarja mutatni a világnak, hogy mit gondol. Ez legtöbbször nem passzol a tanultakkal, akkor unalmas lenne. A "kompozíció tanítás" a kreativitás önkényes rákényszerítése másokra, ami egyfajta mesterkélt kötöttséghez vezet, és így elfojthatja az egyes tehetségekben rejlő nagyszerűséget, és ezt sokan nem látják. Ha valaki eltér a szabályoktól azt megkövezik. Pedig a tény továbbra is tény marad, miszerint egy "előírások" által készített kép nem lesz más, mint egyszerűen egy "előírások" által készített ügyesen komponált kép, semmi több. Tévedés ne essék van nagyon sok jó fotós, akiktől nagyon sokat lehet tanulni (és kell is) én is ezt csinálom nap mint nap. Szinte minden nap megnézem a magyar és külföldi fotósok legújabb vagy éppen régebbi képeit, és nem is tartom magam valami nagyon nagy fotósnak… BCS: A fotóriportereket sokszor megszólják, hogy miért fotóznak modelleket, nem is értenek hozzá… GK: Igen ezen mindig mosolygok… most már. Ugyanazt tanultuk, ugyanonnan jöttünk. Fényképészet címszó alatt mindeni ugyanazt tanulja, ugyanaz a fény, a negatív, a cmos, a záridő, a komponálási szabályok… és még sorolhatnám. Csak mindenki más felé kezd orientálódni. BCS: Na akkor, hogy kezdődött? GK: Gyerekkoromban volt a kezemben sokszor fényképezőgép és filmfelvevő is, de nem gondoltam, hogy ezzel fogok foglalkozni. Inkább a számítógépek érdekeltek. Aztán a főiskolán próbáltak a fejembe verni mindent amit a médiáról tudni lehet és egy vizsgafilm után, aminek én voltam az operatőre, már tudtam, hogy képpel akarok foglalkozni. Fel is vettem egy csomó nem kötelező szemináriumot ami a témával kapcsolatos, és az utolsó évben már operatőrként dolgoztam egy magánstúdióban. Ekkor már ismét fotóztam is, de csak magamnak. Jó iskola volt. Én még úgy tanultam világítani, hogy a stúdióban amikor a beszélgetés után benyomták a 45 perces kisfilmet, az öregek leszedték mind az ötven lámpát a plafonról, meg az állványokról, majd közölték, hogy a film után 4 vendég egy műsorvezető két helyszín lesz amiből az egyik blue box, világíts be! És ez csak 10 évvel ezelőtt volt, nagyot fordult a világ, ma elolvasnak egy jól vagy rosszul megírt könyvet, és azt hiszik mindent tudnak. Itt vissza is kanyarodnék, fotóriporteres kérdésedhez, én ugyanúgy meg tudok csinálni egy modellfotót, mint aki ezzel foglalkozik, de fordítva már nem biztos, hogy működik a dolog. Ha valaki akarja kipróbálhatja, hogy eljön egy ’munkanapra’ velem, valószínűleg 5-6 téma és helyszín lesz, amiben lesz portré, sport, esemény, illusztráció…stb, és általában pár perc van arra, hogy jó fotót készítsen az ember. BCS: Én is visszakanyarodnék, miért is fotóztál kevesebb modellt? GK: Tavaly novemberében személyesen találkoztam a dalai lámával Prágában, egy dokumentumfilm második részét készítettük a barátaimmal. Itt ígéretet kaptunk arra, hogy segítséget kapunk a film és a fotósorozat elkészítéséhez, amely Tibetről, és a tibeti menekültekről, valamint a dalai lámáról szól. Ezután minden időmet lekötötte a továbbiak megszervezése, de megérte, hiszen augusztusban Lausanne-ban egy színpadon álltam a dalai lámával és centiméterekről fotózhattam, miközben a világ vezető ügynökségeinek fotósai a színpad előtt álltak. Augusztusban és szeptemberben pedig Észak-Indiában a Himalájában ugyanezt megtehettem több városban is. Két hetet töltöttem a száműzött tibetiek között, és többször találkoztam Őszentségével is. Olyan helyekre juthattam be ahol fotós még nem járt. BCS: Lesz ebből kiállítás is? GK: Remélhetőleg lesz, november végén Siófokon, kérték az anyagot Budapestről is, de ez utóbbit nem szeretném elkiabálni, mert ott nem szokványos helyszínen lennének kiállítva a képek. További fotók Gáti Kornéltól, a tibeti útjáról is:
