A Balatonicsajok testvéroldalunkon a hónap modellje: Müller Fanny

Új hónaphoz érkeztünk, ideje új hónap modelljét bemutatnunk. 2009 novemberében a választásunk Müller Fanny-ra esett, legfőképpen a róla látott, általa és mások által feltöltött képek alapján, de a tőle tapasztalt kommunikáció és stílus is sokat nyomott a latban, hogy ezt a titulust az ő nyakába akasszuk. Ezúttal vele készítettünk egy rövidke interjút, amiben mesél magáról, tapasztalatairól modellként, és ad teljesen kezdőknek bár megfogadásra mindenképpen érdemes tanácsot, tippet.

BCS: Nagyjából minden ilyen beszélgetés azzal szokott kezdődni, hogyan kezdted a modellkedést, stb… Essünk túl a tiszteletkörökön!

MF: Nem hiszem, hogy nagy újdonságot tudnék mondani, én is véletlenül csöppentem bele a dologba :)  Egy barátnőm rávett kb. 7 évvel ezelőtt, hogy elkísérjem egy hostess- modell ügynökség casting-jára. Furcsán éreztem magam a sok csinos lány között az akkori sajátos alternatív stílusommal :)  Aztán készítettek 1-2 képet, amiknek köszönhetően elkezdtem fotóstúdióknál, fotós iskoláknál modellkedni, ahol pedig megismerkedtem fotósokkal és referencia anyagot gyűjtöttem. Végül is azt hiszem, csak szerencsém volt.

BCS: Mi is az újabban elszaporodó modell közösségi oldalaknak köszönhetően ismertünk meg. A te munkádban, ázsiódban ezek megjelenése okozott bárminemű változást?

MF: Persze, szerintem ezek az oldalak nagyon sokat segítenek a kapcsolatok építésében, a megismerkedésben, és, ha mondhatom így, az önreklámban is. Több munkát is köszönhetek ezeknek a közösségi oldalaknak. És persze több lehetőségem van nekem is bemutatkozni.

BCS: Ezekre az oldalakra többnyire akt, vagy legalábbis félakt jellegű képeket töltöttél fel magadról. Mindig is aktmodellkedni szerettél volna, vagy így alakult?

MF: Nem, eszemben sem volt, hogy aktmodell legyek! Sőt, kifejezetten szégyellős voltam :) Még a modellkedés gondolatával sem játszottam soha, egyszerűen így alakult. Eleinte a divat mellett fehérneműs, majd glamour fotózásokat is vállaltam. Aztán mikor megkérdezték, hogy nem vállalnám-e, szinte gondolkodás nélkül belementem. Úgy éreztem, és még most is úgy érzem, hogy egy művészi aktnál sokkal kevésbé kell „nőnek lenni”. Furcsán hangzik..., de egy fehérnemű fotózáson például kell egy kis „erotika”, egy glamour pedig kifejezetten erotikus. Az akt pedig egyszerűen a testről szól. Nem kellemetlenebb... , inkább egy tárgynak érzem magam...  Bár nem tudom ez mennyire érthető olyan számára, aki nem csinálta még. Pedig hallottam ugyanezt más aktmodellektől is, úgyhogy biztos van benne valami :)

BCS: Mi volt az első ilyen munkád vagy eseted?

MF: Az egyik fotósuliban kérdezték meg. Falevelekkel terítettek be, az első pillanatokban nem is tudtam hogyan viselkedjek, és azt sem tudtam, hogy mit is várok, velem hogyan viselkedjenek. Szerencsére ez a tehetetlenség csak addig tartott míg befeküdtem a háttér elé. Addig csetlettem-botlottam, nem tudtam mit kezdeni magammal, de ott már minden egyszerű volt, és működött.

BCS: Ért már egyébként bármilyen negatív diszkrimináció aktos munkák miatt? Esetleg beszólogató szomszédok, ismerősök?

MF: Nem, szerencsére nem. Bár sokan nem látják a különbséget az akt, a zárt lábas akt, vagy erotikus aktfotózás között. Illetve mindenkinél máshol húzódnak ezek a határok. Nem szégyellem, hogy aktozom, ha beszélgetünk róla, megismerik a hozzáállásomat és megértenek. Persze van, akinek ez már „túl sok” és nem szívesen látja a fotókat. Azt például már kitanultam, hogy anyukámnak melyik képeimet szabad megmutatni, és cenzúrázok :)

BCS: Itthon vagy külföldön dolgozol inkább? Ha érdemes egyáltalán így nekiveselkedni ennek a kérdésnek? Van különbség a hazai és külföldi munkák tekintetében?

MF: Nagyon nagy különbség van! Én szívesen dolgozom külföldiekkel, de ki ritkán megyek, mert nem tehetem meg az iskola miatt. Nem hittem volna, hogy ekkora a differencia, de - általában németekkel és osztrákokkal dolgozom - ők sokkal visszafogottabbak.. A prűd nem jó kifejezés, de náluk egészen máshol húzódnak azok a bizonyos határok. Például egy nyitottabb akt, ami fénnyel-árnyékkal, valami anyaggal, bármivel, de takarva van, és nem látszik semmi, az nekik már erotikus aktnak számít. Én ezen nagyon meglepődtem.

BCS: Hogy érzed, megfizetik itthon a modelleket? Persze ezt a kérdést feltehetnénk bármely járulékos szakterületre vonatkozólag is. Sikerül neked ebből megélni? (nyilván nem a zsebedben turkálunk, legfeljebb tendenciákra vagyunk kíváncsiak)

MF: Itthon van olyan szakma, amit megfizetnek? :)  Régóta dolgozom, sok szakterületen kipróbáltam magam, és azok közül ezt élvezem a legjobban, valamint ezt is fizetik meg a legjobban - főleg a külföldiek. (És valószínűleg azért, mert mi még mindig olcsóbban vállaljuk, mint amennyiért otthon találnának egy jó modellt.. ) Meg tudok élni belőle és szerencsére viszonylag sok munkám is van.

BCS: Az adatlapodon általában előre közlöd, hogy nem vállalsz TFCD fotózásokat. Amellett, hogy nyilván rutinszerzésre már nincs szükséged ezek által, mi a véleményed róluk?

MF: Rutinszerzésre nincs szükségem, de nem ez a fő indok. Egy színház stúdiósa vagyok és e mellett levelezőn tanulok egyetemen. Közben a modellkedésből, fotózásokból élek. Nem engedhetem meg magamnak, és egyszerűen időm sincs arra, hogy TFCD fotózásokon vegyek részt. Ennek ellenére nem tartom rossznak, sőt! A kezdő modelleknek mindenképpen jól jön rutinszerzés és referencia miatt egyaránt. És egy-egy ilyen fotózáson mindenki „örömből” vesz részt, nem kötelességből. Ez már rossz nem lehet :) Talán, ha lenne időm és nem ez lenne a „fő foglalkozásom”, én is elvállalnám a kreatívabb, extrább TFCD fotózásokat!

BCS: Nekünk – fotósoknak – van elég sok dolgunk pedáns és kevésbé megbízható modellekkel, mennyire okoz neked gondot a kolleginákkal az együttműködés munkákon, ha nem egyedüli modell vagy?

MF: Ha ő is komolyan veszi a feladatát és megpróbál teljesíteni, alkalmazkodni, akkor nincs problémám. Ha kezdő, akkor segítek, amiben tudok, ha pedig rutinos, akkor megpróbálunk egymásra hangolódni. De a késős, nyafogós, nemtörődöm modellekkel nem tudok mit kezdeni. Talán a szerencse mellett éppen ez kell még ahhoz, hogy valaki jó modell legyen. Alázat, tisztelet, és persze öntudatosság.

BCS: Ugyanezt vetítsük ki fotósokra, ügynökségekre, megrendelőkre is. Mire kell vigyáznia egy még nem „vén róka” modellnek velük?

MF: Először is mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy meddig akar elmenni! Ha letisztázza magában, hogy mennyit vállal és mennyiért, akkor már nincs mitől félnie. Én az elején, ha volt rá lehetőség, sőt, van, hogy még most is, találkozom a megrendelővel a munka előtt. Így kiderül, hogy mennyire tudunk együttműködni, hogy megtaláljuk-e a közös hangot, hogy hasonlóak-e a nézeteink a munkával kapcsolatban. De egy szerződés azért mindig jól jön :)

BCS: Mit szeretnél még elérni modellként, milyen célt tűztél esetleg ki magad elé? Miben tudnánk neked segíteni egy ilyen portálként?

MF: Amiben eddig is segített ez a portál: újabb ismeretségeket szerezni, újabb lehetőségeket találni és bemutatkozni! Hogy mit szeretnék elérni? Csinálni ameddig lehet és van rá lehetőségem. Igazság szerint nem álmom, hogy „nagy modellé váljak”. Van egy fontossági sorrend az életemben, ahol az első helyen a színház áll. Az az, amiért feláldoznék mindent, és már fel is áldoztam, például ehetőségeket a modell szakmában való előbbre jutáshoz. Lehet, hogy egyszer még megbánom, de egyelőre örülök a döntésemnek.

Fanny honlapja és elérhetőségei: itt!